Sok esetben penészesedés szokott jelentkezni, amikor a lakást nem hőszigetelik, viszont új, tökéletesen záró nyílászárókat helyeznek el. Az új nyílászárók teljes mértékben akadályozzák a pára távozását a lakásból, miközben a hőszigetelés hiányában a falak belső felülete hideg marad. A megnövekedett páratartalom a hideg falakon lecsapódik, a nedves felület pedig a penészgombák megjelenésének kedvez. Mit lehet tenni? A legjobb megoldás a nyílászáró cserével egy időben szigetelni a házat. Ha erre nincsen lehetőség, akkor gyakrabban kell szellőztetni, de ezzel az új nyílászárókkal megspórolt energiát (vagy akár a többszörösét) kiszellőztetjük a szabadba. Szellőztető rendszer kiépítése drága, és lakásoknál felesleges beruházás lenne. Megoldás jelent rés-szellőző beépítése a nyílászárókba. A résszellőző rendszerek légbevezető és légelvezető elemei a belső páratartalom folyamatos érzékelésével, zsaluk nyitásával és zárásával a lakás minden helyiségében, illetve teljes területén, automatikusan és külső segédenergia nélkül szabályozzák a beáramló friss levegő, valamint az elvezetésre kerülő szennyezett levegő mennyiségét, biztosítva ezzel a belső légtérben a mindenkori optimális légcserét és a páratartalmat, így elkerülhető a penészesedés.

Amennyiben az új, légtömör nyílászárók mögötti helyiségben nyílt égésterű (hagyományos) gázkészülék van, úgy az ablakok tömítése tilos és életveszélyes, mert ezek a készülékek a helyiség oxigénjét fogyasztják, és szükség van a filtráció révén bizonyos levegő utánpótlására. Gépi szellőztetés híján a régi épületekben a teljes légzárás több kárt okozhat, mint a vélt hőveszteség.

Bizonyos esetekben a nyílászárók cseréje helyett, érdemesebb a régiek felújításában gondolkodni. A hagyományos, történelmi nyílászárók cseréjével egyrészt pótolhatatlan értékek mennek tönkre, és temérdek szemét keletkezik, másrészt a fenntarthatóság szempontjából alapvető fontosságú lenne, hogy minden meglévő erőforrást maximálisan hasznosítsunk.

Régi nyílászárók esetében  a réseken át távozó levegővel járó hőveszteségnek nagyobb jelentősége van, mint a rossz „u” értékű üvegezésből származó veszteségnek. Ezért fontos, hogy a régi ablakok esetében tömítsük az ütközéseket a nagy filtráció elkerülése érdekében. Az ablakok tömítésekor figyelembe kell venni, hogy mindig a belső tér felé kell jobban légzárónak lennie az ablakszerkezetnek, ugyanis a külső ablaküvegen az alacsony felületi hőmérséklet miatt nagyobb a páralecsapódás veszélye. A belső ablakszárnyat kell az ütközéseknél tömíteni, hogy a belső fűtött tér meleg párás levegője ne jusson a két ablak közé, ahol a benne lévő nedvesség lecsapódhat a külső hideg üvegen. A külső ütközést nem kell, sőt nem szabad filtráció ellen tömíteni. 

A régi nyílászárók felületének kezelésénél a természetes lenolaj alapú festékek felhasználása a legkedvezőbb. Régebben is kétszeri forró lenolajos bekenéssel védték az ablakokat. A műanyag alapú festékek azért peregnek le, mert másképpen mozognak, mint a fa. Az ablakokon való alkalmazásuk ellenjavallt. A régi ablakok esetében a lenolaj és az alsó eredeti (általában ólomtartalmú) festékréteg legtöbbször még tökéletesen tapad a fára. Ezt a réteget nem érdemes leszedni, csak a megöregedett későbbi fedőfestékeket. Ha a fa teljesen csupasz, akkor a „kiégett”, kiszáradt, de ép fafelületeket lenolajjal célszerű alapozni, majd megfelelő várakozás után lenolaj bázisú festékkel kezelni. Újraüvegezés esetén a kittet 1 hét száradási idő után, de 1 hónap eltelte előtt kell lefesteni, hogy ne repedezzen meg.

A hőszigetelő üvegtermékek fejlődésével lehetővé vált, hogy a hőszigetelő üvegezésre cseréljük ki a meglévő ablakok szárnyában lévő szimpla üveget. A nyílószárny üveghornyának mérete átlag 10–15 mm – ebbe be tud feküdni a legvékonyabb hőszigetelő üveg.

Víztakarékosságra és használati melegvíz igényünk csökkentésére érdemes víztakarékos betétet szerelnünk a csapokba, zuhanyfejekbe. Használatukkal 50%-kal csökkenhető a vízfogyasztás. 

Lehetőleg minél közelebb legyen a vízfelhasználás helye a kazánhoz, így rövidebb vízcsővel kevesebb hő vész el. A meleg vizes csöveket le kell szigetelni, hogy csökkentsük a hőveszteséget. 

Miután első lépésben csökkentettük melegvíz igényünket, érdemes megfontolni napkollektoros rendszer kiépítésének lehetőségét, amit egyáltalán nem kell kizárni lakások esetében sem. A témában jártas szakember (www.energiatudatoshaz.hu) egy rövid helyszíni szemle alapján meg tudja mondani, hogy van-e lehetőség kollektorok alkalmazására. 

ELEKTROMOS ENERGIA

Az elektromos energia esetében is, első lépésben a felhasználás csökkentésére kell koncentrálni. Világítás esetében amennyire tudjuk, használjuk ki természetes fényt. A második legegyszerűbb tanács: „Kapcsold le, ha nem használod!”  Mindemellett használjuk energiatakarékos égőket! A kompakt fénycsövek 75-80%-kal csökkentik a fogyasztást, és az élettartamuk is hosszabb (8-10-szeres).

Figyeljünk oda milyen besorolású berendezést vásárolunk, lehetőség szerint csak A+-os terméket válasszunk! A gépek „stand by” üzemmódját ne használjuk, kapcsoljuk ki őket éjszakára, ugyanis a kijelzők fényei is készenléti áramot fogyasztanak, ezzel nagyon sok energiát megtakaríthatunk.

Ha televízió vásárlása mellett döntünk, inkább LCD TV-t vegyünk, mint plazma TV-t, az előbbi kevesebbet fogyaszt.

Az elhasznált berendezéseket kezeljük veszélyes hulladékként, gondoskodjunk ártalmatlanításukról vagy újrahasznosításukról. A kereskedők ezeket kötelesek visszavenni.

ENERGIAMEGTAKARÍTÁS A KONYHÁBAN

Első körben érdemes alaposabban átvizsgálni edényeinket, fedőinket, hiszen ezek anyaga, minősége, formája is befolyásolja, hogy mennyi energiát használunk fel. Az ebéd készítésekor tanácsos jó hővezetésű anyagokból (öntöttvas, acél, zománcozott vas) készült edényekben főzni.