Mondhatjuk bestsellernek, de
nevezhetjük a téma klasszikusának is: kilencéves késéssel végül magyarul
is megjelent David Pearson könyve. Az ökologikus építészettel
foglalkozók szűk köre már régóta ismerte, használta és hivatkozott rá,
pedig a könyv elsősorban a laikusoknak szól.
"A
természetes ház könyve a holnap házának kézikönyve: bemutatja, hogyan
tervezzük meg otthonunkat, amely a testnek egészséget, a léleknek békét
ad, és összhangban van a környezettel. Gyakorlatias, ihlető és
ötletgazdag" - kínálja magát a hátsó borító szövege. Otthontervezési
segédlet, amely azonban messze több, mint az e tárgyban fellelhető,
látványos fotókat közlő, szokásos lakberendezési tanácsokkal, vagy
építőipari alapismeretekkel szolgáló kiadványok. David Pearson könyvének
újszerűsége teljességre törekvő szemlélet- és tárgyalásmódjában rejlik.
A természetes ház könyve a teljes házról szól, amely a külső természet
és a házban lakó ember testi-lelki egészségét egyaránt szolgálja. A
természetes ház építésze takarékosan bánik a természeti erőforrásokkal,
minimálisan szennyezi a környezetet (környezetbarát otthon), igyekszik
felmérni és kiküszöbölni az ember egészségére veszélyes anyagokat
(egészséges otthon), és a megfelelő terekkel, formákkal, színekkel,
szagokkal stb. olyan helyeket hoz létre, ahol jól érezzük magunkat
(kiegyensúlyozott otthon).
A
könyv három részre tagolódik. Az elsőben a természetes ház különböző
történelmi korokból és földrészekről vett pozitív példáit a veszedelmes
ház elsősorban a nyugati ipari-fogyasztói társadalomból származó negatív
példáival szembesíti a szerző, mintegy megindokolva az új szemléletmód,
az ökológiai megközelítés szükségességét. A részletes elemzésre a könyv
négyötödét kitevő második és harmadik részben kerül sor: a második rész
az otthon alkotóelemeivel foglalkozik, míg a harmadik a tereket veszi
sorra. Az otthon alkotóelemeiként a könyvben egyenlő súlyt kapnak a
működéshez szükséges folyamatok és az anyagok. A környezetbarát építés, a
természetes ház alapelve, hogy minél inkább belesimuljon a természet
körforgásába, vagyis minél kevesebb (lehetőleg megújítható) nyersanyagot
és energiát használjon, és közben minél kevesebb szennyező anyagot,
szemetet termeljen. David Pearson a ház életfolyamatait az ökoépítészeti
szakkönyvekből ismerteknél tágabb körben vizsgálja. Elemzi az
energiafolyamatokat (fűtés, hűtés, hőtárolás stb.) és az
energiatakarékossági technikákat (napterek, napkollektorok,
hőszigetelés, hőtárolás, árnyékolás, növényzet stb.). Foglalkozik a
víztakarékosság eszközeivel (az esővíz és a szürkevíz hasznosítása,
víztisztítás stb.), a levegő minőségét befolyásoló tényezőkkel (külső és
belső gázok, gőzök, szellőztetés, szagok és illatok), a káros zajok
csökkentésének és a kellemes hangok létrehozásának módjaival, a
természetes és mesterséges fény élettani és lelki hatásaival, a színek
szerepével. A szerző minden folyamatot hasonló felépítésben tárgyal: a
problémák, a veszélyforrások felsorolása után a lehetséges megoldások
következnek, s ezek az ajánlások ritkán állnak meg a szigorúan vett
építészeti, épületszerkezeti megoldásoknál. A kellemetlen zajok ellen
például nemcsak az ablakok kettős üvegezésével, vagy a dús utcai sövény
telepítésével lehet védekezni, hanem például azzal is, ha tekintettel
vagyunk szomszédainkra, s éjszaka nem fúrunk falat. A közvetlen és
közvetett építészeti ötletek mellett jó pár tanácsot kapunk
viselkedésünk, életmódunk és szemléletünk megváltoztatására is. Fontos,
hogy milyen házban lakunk, de legalább olyan fontos, hogyan lakunk
benne.
Az
anyagok sorra vételénél ugyanezt a teljességigényt tapasztaljuk. A
fejezet címe a magyar fordításban Építőanyagok, pedig a tényleges
tartalom, ahogy azt az eredeti Materials is mutatja, tágabb ennél. A
hagyományos építőanyagokat (kő, üveg, fém, föld, fa) nemcsak
építőanyagként, hanem a házban, környezetünkben előforduló számos egyéb
alkalmazási formájukban is vizsgálja, miközben a lakásban használt sok
már anyagot is bemutat. A fém így például nemcsak mint az épületek acél
tartószerkezete, vagy az ereszcsatorna jelenik meg, hanem mint a
lakásban található fémberendezések és fémtárgyak: a mosogatótól a fém
konzervdobozig, de szerepel a sorban a nád, számos textil-alapanyag, a
toll, a bőr és a szőr is, ami túl a nádkunyhókon és a jurtán, ma inkább
az épület belsejében, használati tárgyként jelenik meg. Az értékelés
alapja az anyagoknál is az, hogy mennyire mondhatóak környezetbarátnak
és az emberi egészségre ártalmatlannak.
A
természetes ház harmadik része a terekkel foglalkozik. A folyamatokon
és az anyagokon túljutva a szerző az épület, a lakás tereit veszi sorra,
immár rátérve a szűkebben vett építészeti-belsőépítészeti tanácsokra:
hogyan alakítsuk ki az egyes helyiségeket? A könyvnek kétségtelenül ez a
legjobb része, talán azért, mert a szerző szakmája szerint építész, s
egyben ez az, amelyik kilenc év múltán sem vesztett semmit
aktualitásából és friss szemléletéből. Bár a fejezetek sora a lakás
helyiségeinek jól bevált funkcionális felosztására épül (lakószoba,
hálószoba, konyha, fürdő stb.), már a címek is mutatják, hogy többről
van szó: Lakótér, Hálótér, Konyhatér, Fürdőtér, Az egészség terei, Zöld
tér. A lakószoba David Pearson felfogásában több, mint egy falak
határolta helyiség: tér, ahol lakunk, a "lakás" tere, élettér. A
kétségtelenül a heideggeri egzisztencializmus inspirálta szemléletből
nagyon is gyakorlati javaslatok következnek. Az egyes tereknél
felsorolt, a test, a lélek és a környezet békéjét szolgáló ötleteket
mindig egy rajzos illusztrációval kísért összefoglalás zárja. A lakás
tereinek elemzésénél, a kritériumok felsorolásánál A természetes ház
könyvében ismét meghatározó szerepet játszik az életmód. A természetes
házban természetes életet élő lakónak például szükségszerűen nagyobb a
konyhája. Nemcsak azért, mert több, esetleg házilag termelt friss
termékkel dolgozik, nemcsak azért, mert ügyel a szelektív
hulladékgyűjtésre, hanem azért is, mert a természetes konyha a lakásnak
nem elválasztott része, mellékhelyisége, hanem egyben családi lakótér
is. A természetes életmód fontos eleme a személyes egészség, amelyről
két fejezetben is szó esik. A fürdés a teljesség szemléletében nem
csupán tisztálkodás, hanem a test ellazulása és a lélek felfrissülése
is, ami időt és helyet kíván, így aztán a fürdőtér témájához nemcsak a
kád mérete tartozik hozzá, hanem a különböző vízkúrák, pezsgőfürdők és
fürdősók kínálata, illetve a helyiség megvilágítása, vizuális kapcsolata
a külső térrel. Az egészség terei, amelyekben mozogni, vagy éppen
relaxálni lehet, külön fejezetet kaptak a könyvben, kiegészítve néhány
újabb, vagy éppen ősi módszer (aerobik, jóga, masszázs, meditáció stb.)
ismertetésével.
A
természetes ház könyve mindezt összegyűjti, ami fontos lehet annak, aki
környezetével és magával harmóniában szeretne élni a lakásban, aki nem
kirakatnak, hanem "enyhhelynek" tekinti azt. A könyv ebben segít:
építészet-terápia.
David
Pearson minden tekintetben teljességre törekszik, ami a könyv már
többször is említett érdeme, de olykor kárára is van. A szerző az
építészeten belül, de azon túl is számos dolgot érint, s ezekről olykor
felszínesen, olykor meg éppen feleslegesen részletezően ír. (A vakolatok
fajtáit egyetlen rövid bekezdésben sorolja fel, miközben a házi
csirizkészítéshez részletes leírást kapunk.) Az összefüggések
fontosságát hangsúlyozva bizonyos témák és veszélyforrások újra és újra
felmerülnek, ami néha fölösleges ismétléshez vezet: az aeroszolok
például kilencszer, a CFC-gázok nyolcszor kerülnek szóba.
A
könyv magyar kiadása szinte tökéletesen követi az eredetit. A
tipográfia a kiadvány szerves része, az ábrák és a képek helye gondosan
meg van választva, a sok és vonzó fénykép a vásárlók megnyerésének
legfőbb eszköze. Nemcsak a formához, a tartalomhoz is szigorúan
ragaszkodtak a szerkesztők, amiből viszont adódik néhány probléma. A
könyv végén, a 282-283. oldalon található Ajánlott irodalom anyaga
megegyezik az eredetivel, vagyis 1989 előtti, angol nyelvű könyveket
sorol fel. Felhasznált irodalom címszó alatt viszont a 291. oldalon
újabb tizenöt angol könyv címe szerepel 1988 és 1996 közötti kiadási
dátummal, az irodalom aktualizálása így, ha kissé furcsa is, de
megtörtént. (A sajnos szegényes, és ráadásul csak részkérdésekkel
foglalkozó magyar nyelvű irodalom hiányát csak zárójelben említem.)
Ennél nagyobb gond, hogy a kilenc évvel ezelőtti kiadás szövegében sem
történt semmi változtatás, így abban benne maradt néhány olyan utalás
is, amely már nem érvényes. CFC hajtógázos flakont ma már legalábbis
nálunk és még 65 országban nem lehet kapni, vagy például a 25. oldalon
ígéretes jövőbeni kísérletként említett Bioszféra II. (nem 11., mint
ahogy nyilvánvaló elírásként a könyvben szerepel) program is lezajlott, s
kudarcba fulladt 1993-ban.
A
könyv két ponton mégis változott az eredetihez képest. Az angol
kiadásban is szereplő címtárat a hazai viszonyokra állították össze,
vagyis az érdeklődő némi támpontot kap, hogy merre induljon el. A
szerkesztők dolga nem volt könnyű, hiszen amíg az ökologikus építés nem
üzlet, addig gyártó is alig van, s ha nincs gyártó, a vállalkozó kedvű
megrendelő is könnyen elbizonytalanodik. A címtár az első és
kétségtelenül a legnehezebb lépés volt ahhoz, hogy valami elkezdődjön.
Érthetetlen viszont, hogy miért kellett új külső borítót tervezni a
könyvhöz (amelyről ráadásul a szerző bemutatása is lemaradt),
megjelenéséből így elveszett minden egyediség és összhang a belsővel,
pontosan illeszkedik viszont a Park Kiadó kiadványainak a sorába.
Nagy
öröm, hogy A természetes ház könyve végre megjelent magyarul. A
laikusok kaptak egy külsőleg is igényes kiállítású, de szemléletében a
szokásos építészeti-lakberendezési divatlapoktól gyökeresen különböző,
jól használható és elgondolkoztató forrásmunkát, a szakmát még tanuló és
már gyakorló építészek pedig egy olyan színvonalas építészeti könyvet,
amely maradéktalanul alkalmas annak az elterjedt tévhitnek az
eloszlatására, hogy a környezettudatos, ökologikus építészet pusztán
épületszerkezeti és épületgépészeti probléma.
Simon Mariann
